Ki is az a Charlie? (Rendhagyó szakmai önéletrajz)

Összeszedtem gondolatban milyen munkáim is voltak. Én is meglepődtem. Dolgoztam 4 bitestől 64 bites gépig mindenen. Írtam operációs rendszert, eszközmeghajtókat, beágyazott rendszereket, elosztott rendszereket, hardverközeli dolgokat, ügyviteli szoftvereket, vezettem hardveres és szoftveres projekteket. Ez egy személyes oldal, nem egy "executive summary" a cégről vagy akár rólam. Ezért aztán ha olyasmit is olvasol, amit nem szerettél volna, elnézésed kérem.

1979

Az első programozható eszköz ami a kezembe került egy Hiradástechnikai Szövetkezet által gyártott PTK-1072 számológép volt. (Kevés képzelőerővel, a PTK a Programozható Tudományos Kalkulátor...ja, 72 lépésig programozható) Ekkor elsős gimnazista voltam. Fizika órán írtam bele egy holdraszállás játékot, ami gyakorlatilag egy differenciálegyenletet oldott meg Runge-Kutta módszerrel (a holdkomp tömege nyilván változik a tolóerő és az idő függvényében). Ez a kis szösszenet arra jó volt, hogy mikor a következő évben dr. Tóth Eszter fizikatanárnőm (és mentorom) szerzett egy Sinclair ZX80-as immár "igazi" számítógépet, jó eséllyel iratkozhattam fel gépidőre (bizony-bizony, ilyen idők is voltak).

1981

Gyors egymásutánban (csak hogy a klasszikusokat említsem) ZX81, TRS80, HT1080Z, Commodore, Spectrum következtek. Ezek mind 8 bites gépek, a legkisebb 1K a legnagyobb 64K RAM-mal készült. Nem mondom, hogy nem volt kihívás 1K-s gépbe programokat írni... Annak köszönhetően, hogy MTA fizika szakos osztályba jártam (illetve, hogy a debreceni Országos Fizikatanári Ankéton a paksi atomerőmű szimulációs programom a piaristák mögött a második helyen végzett), az a megtiszteltetés ért, hogy dr. Marx György világhírű fizikusunk könyveihez írhattam szimulációs mintaprogramokat.

1982

Elkészítettem első saját építésű számítógépemet Z80 processzorral BASIC interpreterrel (a Lukács testvérek tervezte HOMELAB gép), melyet még alkatrészekből kellett összeforrasztgatnom. Aztán ezt több ezer gép követte, bár azok már vagy saját fejlesztésűek, vagy kevés izgalommal járó modulrendszerű gépek (PC) voltak.

1983

Informatikusként helyezkedtem el egy állami kereskedelmi cégnél, ahol én voltam felelős a személyi számítógépek bevezetéséért az ügyvitelben. Akkoriban ugyanis a cég az adatait lyukszalagra rögzítette és egy nagyszámítógéppel rendelkező állami vállalathoz küldte az adatait. Az feldolgozta, leporellóra nyomtatta és visszaküldte, így másnap már azzal dolgoztak.

1984

Másfél év után átmentem a Műszaki Egyetemre, ahol mindig élveztem, hogy nálam sokkal okosabb emberek között dolgozom. Fizika laborokat kellett tartanom a hallgatóknak, de cserébe dolgozhattam a kutatási munkákon. Sokat tanultam ott, főleg dr. Nagy Tamástól. Írtam ott infra kézi távhőmérő beágyazott rendszerének programját, mérőjárműre szerelt infra úthőmérő programot (menet közben realtime hőtérkép készítése), hallgatói mérésekhez grafikus felületű realtime mérésadatgyűjtőt (286-os gépen), meg persze amik út közben felmerülnek egy ilyen helyen.

Apám szokta mondani, hogy az emberek pénzen két esetben vesznek össze, ha van, vagy ha nincs. Ezt akkor tapasztaltam meg, mikor a magán vagy versenyszférába kerültem.

1986

Egy magáncéghez mentem programozónak, majd barátaimmal még abban az évben megalapítottuk a Cobra Computert. Sok minden mellett itt írtam egy "winchester operációs rendszert" Commmodore 720-as géphez, BASIC nyelvi bővítéseket, Basic compilert és decompilert, utility programcsomagot diszk editorral és szövegszerkesztővel, sőt még játékokat is. Az általam fejlesztett programokkal adták el a Centrum áruházak számítógépeit. Ez a cég kezdte behozni a Star nyomtatókat az országba, melyből gyorsan igen nagy haszon származott. Mivel dolgoztunk és az emberi tényezőkkel nem foglalkoztunk, kis meglepetés volt, hogy a pénz jött, s az alapítóknak menni kellett.

1987

Barátaimmal megalapítottuk a Panda Kisszövetkezet, mely szintén szoftverekkel és export-importtal foglalkozott..

1988

A pénz jött és nekem mennem kellett. A seregbe. Leszerelésem után pedig (hihetetlen, de addigra semmi pénz sem maradt) a cégemtől. Ismét előlről kellett kezdenem mindent. Ebben az időben írtam C nyelvű általános ablakkezelő rendszert karakter alapú alkalmazásokhoz, de volt automatikus fröccsöntőgép vezérlőrendszer és táncversenyek rendezését és kiértékelését segítő program is (magyarország első skating szisztémájú kiértékelő programja volt).

1990

BME-s tanársegéd barátaimmal megalapítottuk az IFI-t, egy békéscsabai elektronikai cég budapesti fejlesztőcsapatát. Biztonságtechnikai eszközök és azok szoftvereinek fejlesztését végeztük. Az egycsipes gépek és az elosztott hálózatok voltak a szakterületem. Persze mindent megcsináltam ami az utamba került, beléptetőrendszertől a tűzvédelmi fejlesztéseken keresztül a videofeldolgozásig mindent. Azt a protokollt amit akkoriban írtam, később még a Matáv is megvette a Matávőr szolgáltatásához. Itt kezdtem el írni egy C-ből használható konkurrens operációs rendszert beágyazott egycsipes 8 bites processzorokhoz, amit később sokat használtam.

1994

Jó, hogy közben 1992-ben megalapítottuk feleségemmel saját cégünket a Liánt, mert jött a pénz és nekem mennem kellett...

Közben kis kitérőként elkallódtam a tűzjelzéstechnika területén használt célszámítógépek vidékére. Dolgoztam német, angol és magyar fejlesztésű központokkal, illetve azok egymáshoz és PC-hez illesztésével. Ahol én feleltem a tűzközpontok programozásáért (csak a nagyobbakat említve) Suzuki összeszerelőüzem Esztergom, IBM winchester-gyár Székesfehérvár, magyarország két gyorsindítású gázerőműve (Litér és Sajószöged) és még vagy száz egyéb iskola, gyár, plaza és egyéb intézmény. Érdekességek is akadtak, mint például egy egyedi fejlesztésű tintasugaras nagysebességű plakátnyomtató vezérlőprogramja és pc-hez illesztése.

1996

Eközben elsodródtam a nagyobb gépek és azok üzemeltetése felé. Ekkor került képbe a Linux. 1993-ban szereztem be az első linuxomat (Yggdrasil disztribúció), de az aktuális dolgaimra használhatatlannak ítéltem. 1997-ben viszont - a Windows NT-től megcsömörödve - úgy döntöttem, hogy a jövőben az ingyenes rendszerekből fogok élni. Ez így elég hülyén hangzik, de működik. Ma már szerveroldalon csak Debian GNU/Linux-ot használunk. Rendszereink jól vizsgáztak brókercégeknél, szerkesztőségekben, kereskedelmi cégeknél és a szolgáltatás területein. Jó iskola volt a pénzügyi intézmények katasztrófa-elhárítási terveinek és informatikai engedélyezési terveinek és komplett dokumentációinak készítése. Ekkoriban kezdtem el komolyabban ügyviteli szoftvereket írni.

2000

A pénzügyi szektorban szerzett barátaimmal alapítottuk a pénzügyi szoftverfejlesztéssel foglalkozó eMigra Kft-t, melynek résztulajdonosa s ügyvezetője voltam. Középpontban egy nagy Java-s projekt volt, a brókercégeket célzó backoffice termékkel.

2001

Fiam született. Ez az egyszerű dolog, jelentősen átalakította az életemet a későbbiekben.

2002

Az eMigra sikeres fejlesztéseinek végén - látva társaim viselkedését - először akkor merült fel bennem hogy mennem kell, mikor nagy pénz volt kilátásban, majd akkor mikor az üzlet elúszni látszott. Ráadásul napi 10-12 óra munka mellett semmi esélyem sem volt látni a fiam fejlődését és részt venni az életében. Rá kellett jönnöm, hogy nekem nem tetsző emberekkel, nekem nem tetsző dolgokat csinálok és a "nagy pénz" pedig nem boldogít.

2003

Felmondtam a szerződéseimet azokon a helyeken, ahol szakmailag vagy emberileg összeegyeztethetetlen helyzetek voltak. Ez a bevételeimnek gyakorlatilag nyolcvan százalékát jelentették. Komoly döntés, melyben üzlettársam - aki egyben életemben is társam - támogatott. Nagy dolog.

Talán már érthető, miért utálom azt az angol mondást "It is not personal, it is business." Ez egy marhaság. A világon minden személyes ügy, ami emberek között van. Ennek szellemében próbálom már a cégünket is irányítani, bár be kell látnom ez jóval nagyobb kállóval jár, mint a biznisz-cápáknál. Életem párja elolvasta a honlap tervezetét és nevetett: "Hát így nem nagyon fogsz üzletet kötni!" Dehogynem. Akikkel nem, azokért nem is kár.

Informatikai manufaktúra. Ez teljesen lefedi a valóságot. Ha én azt mondom valamire "ez rendben elkészült", már nem érhet olyan meglepetés ami korábban: ég a pofám a megrendelő előtt, mert a munkatársam nem végezte jól a dolgát. Minden gép, minden alkatrész, minden beállítás átmegy a kezemen. Kevesebbet vállalunk, de mindent kézben tartunk. Jobban érzem magam ettől, és végre megint azt csinálom amit szeretek. Mennyi idő kellett ehhez...